2018. június 4., hétfő


Wunderlich Péterrel  beszélgettem  

a közelgő (2018. június 7-11.)

89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok

eseménye kapcsán


München, CANON, Future Book Konferencia (Péter középen)

Egy könyv születésénél sok bába szorgoskodik. Egyikük azonban (aki felügyeli a világra hozatalt miközben mosolyogva nyugtatgatja az aggódó szülőket) nem más mint maga a producer, a műszaki szerkesztő. Ő az akinek szakmai tudása és empátiája lehetővé teszi, hogy egyszerre tudjon nyomdászként, kiadóként azaz megrendelőként és alkotóként gondolkodni. S, mindezt a háttérből figyelve büszke szülőként teszi a mű elkészültekor.

TM: Péter! Számoltad már, hány könyvnek voltál Te a producere, műszaki szerkesztője ezidáig?

Nem számoltam soha, de most már engem is érdekel. :-) 2000-óta foglalkozom könyvgyártással, ha évente kb 300 könyvcímmel számolok átlagban, és kb 3000 pld/cím darabbal, akkor ez bizony kb 16 millió darab könyv. Hú, ez engem is meglepett. Háromszor számoltam utána, de ennyi.

TM: Írtál egy tanulmányt mely a Könyvkiadás és nyomdászat a XXI. Században „Egy dokumentarista szemével” címet viseli. Kitérsz benne nagyon sok izgalmas kérdésre (PRINT-ON-DEMAND, EBM, E-KÖNYVTÁR, SZEMIOTIKA)… Kiknek és miért íródott meg ez a mű?

Ó, hát az egy nagyon régi írás. Persze örömmel láttam, hogy több mint 2500 letöltést kapott az elektronikus könyvtárból és kaptam rá sok pozitív visszajelzést is. Csordás Gábor (a Jelenkor Kiadó atyja) írt hozzá fülszöveget és ajánlást, ami különösen megtisztelő volt. Akkoriban csak azért foglalkoztam ezzel a témával, mert újdonságnak számított a legtöbb leírt jelenség. Elsősorban azoknak íródott, akik ebben a szakmában tevékenykednek és nyitottak az új dolgokra. Ma viszont már a MOME-ra járok doktori képzésre, így sokkal tudományosabb szintre emeltem a vizsgálódást, de ami a fontos, maradtam a könyveknél és a tipográfiánál.

TM: 1987-ben kezdtél el a nyomdai oldalon dolgozni. Tudatos választás volt ez részedről vagy egyszerűen csak így hozta az élet?

Akkoriban a pályaválasztási tanácsadó küldött egy levelet, amiben olyan szakmák közül választhattam, mint: betűszedő, könyvkötő, vagy gépmester. Aztán a rokonok közül a nyomdászok rögtön mondták, hogy menjek gépmesternek, mert az a szakma elitje. Nem bántam meg, gyönyörű szakma (Szili Jóska barátom a mai napig fenntart egy műhelyt és élteti a magasnyomtatást, érdemes elmenni hozzá). Minden nap fekete volt a kezem, a mai napig érzem az orromban az univerzális kézmosószer, az ultra derm szagát. Akkoriban ráadásul becsülete volt nem csak a kétkezi munkának, de mi nyomdászok alkottunk is minden nap. Nekünk kellett kikeverni a festéket a pantone skálából. Ma már sajnos pont ez a szépség veszett ki az egészből és a presztízs fel lett áldozva a sebesség oltárán. Akkoriban egy könyv 3-5 hónap alatt készült el, ma 10 nap se kell hozzá. Ennek az előszele akkoriban is érezhető volt, így, mire elkezdtem dolgozni, gyakorlatilag 3-4 éven belül megszűnt a magasnyomtatás.

TM: Mivel foglalkozol most a műszaki szerkesztés mellett?

2008-óta foglalkozom szemiotikával (a jel tudománya). Először elvégeztem az ELTE-n a MA képzést, most pedig a MOME-ra járok doktorira. Ott oktatom is a szemiotikát (a design jelrendszerei és filozófiai háttere). Nagyon szeretem ezt csinálni. Igazán ez tölti ki minden a munka mellett maradó időmet.

TM: Össze tudnád nekünk foglalni a szemiotika lényegét mondjuk egy könyv esetében?

Bár a szemiotika lényege az, hogy "a bonyolult helyére az egyszerű kerül", nehéz ezt néhány mondatban leírni. A könyv maga egy bonyolult jelstruktúra, sok modelláló rendszere van. Én a szöveg és a kép viszonyával illetve kommunikációs aspektusaival foglalkozom, de nagyon izgalmas az a kérdés is, hogyan teszem ki a borítóra egy adott könyv mondjuk 400 belív oldalát. Milyen szimbólumrendszert alkalmazok ahhoz, hogy néhány másodperc alatt érthetően kommunikálja a borító, miről szól egy könyv. Például elemeztem Dragomán György A fehér király című könyvének kb vagy 32 megjelent borítóverzióját is, amit a szerző a kérésemre elküldött.

TM: Szerinted hová tud fejlődni a nyomdászat a jövőben (mondjuk 20-30 év múlva)? És mennyiben válik majd kuriózummá a nyomdászmesterség vagy maga a könyv?

Umberto Eco azt mondta: "a ma beszorult a múlt és a jövő közé, az aktuális fogalma megszűnni látszik". Tehát ebben a hihetetlen technológia fejlődésben már csak nagyon kevesen tudják követni a változásokat. Ami ma modern, holnapra már elavult. Szerintem a klasszikus szépirodalmi művek szükségszerűen könyv formában is jelen lesznek, de az e-könyv mellett óriási teret fog nyerni a "self priority content" ami az on-demand fejlettebb formája. Európában több nyomdában is üzemelnek olyan digitális tekercsnyomó gépek, melyek képesek akár 20-30 darab könyvet is gazdaságosan legyártani. Ezek elsősorban egyetemek jegyzeteit készítik, de például az amazonon rendelhető könyvek egy része is on-demand módon készül. A Canon gyárban voltam látogatáson Münchenben és tátott szájjal hallgattam a legnagyobb kiadók jövőbeni vízióit. Ami megnyugtató, hogy egyik sem látja életszerűnek a nyomtatott könyv helyettesítését. Inkább új könyvtípusok és modernebb, olcsóbb gyártástechnológiák megjelenése a kulcskérdés. Umberto Eco másik szép mondása: „Feltalálása óta a keréknél nincs funkcionálisan jobb kerék, így a kanálnál sincs jobb kanál ahogyan a könyvnél sincs jobb könyv.”A nyomdászmesterség azonban sajnos más kérdés. Egyre kevesebb a nyomdász és csak kevés nyomda ismerte fel, hogy nekik kell felvállalni az utánpótlás képzését.

TM: Volt-e dolgod pályafutásod során olyan különleges könyvvel mely nagyon ritka vagy szokatlan technikai eljárást igényelt és igazi kihívást jelentett?

Igen, több ilyen könyvvel is dolgom volt már, a nyomtatás része általában a jó fájlbeállításokkal megoldódott, de a speciális könyvkötészeti megoldások igazán komoly kihívást jelentenek, mert a legtöbb nyomda a standard méretekre és a standard nyomdai megoldásokra van felkészülve. Szerencsére vannak olyan cégek, ahol nyitottak a kísérletezésre (például: EPC). Nem szoktam nemet mondani a felkérésekre, hanem addig megyek a dolgok után, amíg megoldás nem születik. Szerencsére nem volt még olyan könyvem, amire azt kellett volna mondanom: nem megy. Volt viszont olyan könyvem, amibe beleőszültem, mire elkészült.

TM: Ha vissza mennénk az időben az 1987-et megelőző évekre…, akkor is a könyvek mellett döntenél?

Egészen biztosan. A nehezebb időszakokban (Könyvfesztivál, Könyvhét, Karácsony előtti hetek) többször is elmondom magamban, hogy: "mentem volna inkább könyvtárosnak" dehát, az is a könyvekkel kapcsolatos nem? :-) Nagyon szeretem a könyveket, ez az én sorsom.

TM: Mit csinálsz amikor nem a munkád által töltődsz fel?

Akkor az esszéimet írom, vagy készülök az óráimra, kutyázom a Népligetben, ápolom a nagylányaim lelkét, vagy birsalmasajtot készítek. De nagyon fontos számomra a társadalmi felelősségvállalás. Ha lehet, önkénteskedem, segítek. Sok jótékonysági kiadványon dolgoztam már. Idén jelent meg (és csak azért mondom el, mert büszke vagyok erre is) az Érintettek Egyesület egy nagyon fontos könyve a segítségemmel és csodás könyvbemutatót szerveztünk rá a Bartók Pagonyban. De most éppen egy a Fedél Nélkül-nek készítünk könyvet. Természetesen ilyenkor amellett, hogy igyekszem támogatókat szervezni, a saját munkám adományozom. Azaz nem állok le, nem tévézem, legfeljebb a spanyol foci jöhet szóba.

TM: Jól emlékszem, hogy régebben még biciklire is pattantál néha, hogy külvárosi, pusztulásnak indult gyárépületeket fotózzál? Van még időd erre mostanában is?

Igen, nagyon szeretek fotózni és bringázom is aktívan. Örökbe fogadtunk még egy tacskóféleséget, így sok időmet leköti a kutyázás. Mostanában székeket fotózom, random amit meglátok elhagyva az utcán vagy fura kontextusban. De csak magamat szórakoztatom ezzel. Egyszer majd talán összerakom mindet és lehet belőle valami.

TM: Gondolkozol-e újabb könyv megírásán?

Igen. De az a könyv a design jelrendszereiről fog szólni illetve a szemiotika lehetőségeiről a design research-en belül. Persze ebben is többek közt a tipográfia és a könyv jel-jelenségei is helyt kapnak több más esettanulmány mellett. Viszont nem foglalkozom már a nyomdatörténeti vagy technológiai dolgokkal. A múlt már történelem, én most inkább olyan dolgokkal foglalkozom, ami még nincs. Sokkal izgalmasabb.



A produkciós szakember gondozza a kiadványt, felel a minőségért. 
Fejleszt, alkot, ha így jobban tetszik. Ebből adódóan nagyon fontos 
a mély empátia, a kommunikációs, probléma-megoldási, kísérletezési 
és a kezdeményezési készség.ˮ

Wunderlich Péter

2018. május 9., szerda

Készül.../In progress...

Gúfó negyedik része/the fourth part of the Gúfó!


2018. április 7., szombat

Önálló Kiállítás/Personal Exhibition

B32 Trezor Gallery - Megnyitó/Opening ceremony

A kiállítást megnyitotta: Révész Emese művészettörténész.
The ceremony was open by Emese Révész art historian.


2017. szeptember 27., szerda

Az új (négy lábú) családtag

The New (four legged) Family Member

Az öt hónapos Golden Retriever, aki Nikó névre hallgat, ezen a nyáron érkezett hozzánk. Augusztusban. Felforgatva jövetelével kis családunk életét.

The five-month-old Golden Retriever, nicknamed Niko, came to us this summer. In August. Subverting the life of our little family.




Engem - a szüleimnek köszönhetően - mindig körül vettek a házi állatok. Sőt! Azok is amik nem kifejezetten számítanak annak. A testvéremnek és nekem például még azt is megengedték annak idején, hogy a városligeti tóból haza vigyük az ebihalakat. De volt fehér egerünk, papagájunk, pintyünk, akváriumunk és befogadtuk az utcán talált rászoruló cicákat is akár fiatalok voltak, akár idősek. És természetesen mindig volt kutyánk. Sokszor több is egyszerre. Szóval, gyerekfejjel nem lehetett okom panaszra (még ilyen téren sem). Akkoriban azonban én csak pajtása/alomtársa lehettem a kutyáknak amire most döbbentem rá. Felnőttként. Most viszont már pajtásból anyuvá léptem elő. Megint. Hiszen van már egy tíz évesem aki Nikót kapta a tizedik születésnapjára. De utóbbi már rég szobatiszta, okos, jól nevelt és egészen önálló.
Persze Nikó is öles léptekkel halad ezen az úton és napról napra ügyesebb, de újra kezdhettem a kialvatlanság, nem tervezett felmosások és aggódások élvezetét. Hogy miért aggódom? Mert néha úgy érzem, egy kutya formájú porszívó van a póráz végén, ami válogatás nélkül minden szemetet felszippant és nem tudom, mikor dugul el. "Már megint mi van a szádban? Mit eszel? Fúj! Köpd ki! Jól Van! Okos kutya!" Mondogatom ezt egy-egy séta során akár egy mantra és megkönnyebbülök mikor már nem hozza lázba egy eső áztatta, viseltes cigarettacsikk vagy egy aszfaltba kövesedett ezer éves rágógumi. 
Haragudni pedig egyszerűen képtelenség rá. A nagy fekete szemek, a nagy fekete orr, a mosoly és a selymes fehér bunda ami három számmal nagyobb..., mind garantáltan megbocsájtást nyer. Akármit is gyűr le a torkán. Legyen az rendszámtábla, távirányító, dobozos sör vagy akár strandlabda. Csak az akrilfestékeim által nem szerezhet gasztronómiai tapasztalatokat. Ha valamik hát azok tabuk. És különben is...mivel festeném meg akkor a mi szeretett Moby Dick-ünk felnőtté válásának mesés történetét? :)

Me - thanks to my parents - always surrounded the pets. Indeed! Even those that do not specifically count on it. For example, our parents also allowed for my sister and me that we  take home the tadpoles from the pond of the Városliget. But we had white mice, parrots, shrines, aquariums, and we admitted the needy kittens on the street were either young or old. And of course we always had a dog. Many times more than one. So, as a little child I could not complain (even in such a case). At that time, however, I was just a playfellow of the dogs I was realized. As an adult. But now I have been a mum from playfellow. Again. Because I have a ten-year-old son who got Niko for his birthday. But the latter is long-standing, clever, well-educated and quite independent. Of course, Niko is day by day more skillful, but I can begin again with the inexpressibility, the unplanned mopings and worries. Why am I worried? Because sometimes I feel like a dog-shaped vacuum cleaner at the end of the leash, which seeps every rubbish without separation, and I do not know when it gets caught. "What's in your mouth again? What do you eat? Blow! Spit it out!" I'll say this during a walk just like a mantra and I'm relieved when it doesn't make him excited the smoked cigars or a thousand year old chewing gum in asphalt can be fired. And anger is simply impossible for him. The big black eyes, the big black nose, the smile and the silky white coat that is three numbers bigger ... and are guaranteed to be forgiven. Whatever it does on his throat. Be the license plate, remote control, canned beer or beach ball. Only my acrylic paint can not get gastronomic experience. If any of them are taboo. And anyway ... how would I look at the fabulous story of our beloved Moby Dick becoming adult?

2017. június 15., csütörtök

Boszorkányok a 3. részben!
Witches in the 3rd part of Gúfó

2017. június 11., vasárnap

88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermekkönyvnapok

88th Festive Book Week and 16th Children Book Days

2017. június 8-12.



Boszorkányt mindenkinek! :)
Witch for Everyone!

Fotó: Csimota

2017. június 9., péntek

Beautiful Hungarian Book

Certificate




2017. április 7., péntek

Bologna Children Book Fair 2017


2017. március 25., szombat

Egy kép születése/An image of birth

Gúfó 3.  
36. oldal/Page 36.

2016. november 15., kedd

http://nepszava.hu/cikk/1111825-ha-azt-mondja-abraka

Translate