2012. július 13., péntek

Nosztalgia

Mirka kapcsán újra és újra felvillanak gyerekkori élményeim, melyeknek egy jó része az Újpalotai lakótelephez kötődnek... Ma már távoli emlékek ezek mert - bár 14 éves koromig volt szerencsém ott bandázni - a gimis éveket már Sashalmon töltöttem. Jobban mondva onnan jártam suliba. Egy lakótelepi gyerek számára azonban a csendes, kertes házi környezet maga a börtön. Legalábbis én így éreztem, szemben boldog szüleimmel, akik életük álmának beteljesülését élték át a ház megvételével hiszen egy életen át dolgoztak érte.
De vissza térve a lakótelepre...
Én is tíz emeletes házban laktam de nem a nyolcadikon mint Mirka, hanem a földszinten. Erdőkerülő utca 15. földszint 2.
A telefonszámunkra sajnos már nem emlékszem pedig sokat tartottam a kezemben a nagy fekete telefonkagylót. Imádtam ugyanis a telefonmese-szolgáltatást.
A legjobb csoki öntetes piskótakockáról pedig a Pajtás étterem jut az eszembe. Sokat lógtunk ott.
De a legjobb mégis az volt az egészben, hogy egy lakótelepen felnőni olyan volt mintha egy hatalmas családban nőtt volna fel az ember... mert nem csak annak a háztömbnek a lakóit ismertem amelyben magam is laktam de voltak barátaim a Zsókavár utcából, a Páskom parkból, a Kavicsos közből, a Kontyfa utcából és még sorolhatnám.
És még mindig akadnak barátaim... de ma már egy gyönyörű panorámával bíró, régi bérház ötödik emeletéről figyelem a felhőket és festem Mirka történetét mely egy lakótelepen játszódik.
S, miközben otthonkás nénit rajzolok meg tíz emeletes házakat...hatalmába kerít a nosztalgia, noha mostanra teljesen otthonra leltem a belváros sajátos lüktetésében és a "nagy család" is összébb ment...pedig itt is vannak szomszédos utcák.
Én mégis szeretem. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Translate